Éppen nagykorúvá érett első albumának megjelenésére a
Variola: az 1988-ban létrejött szegedi zenekar első albuma, a Sötét a csillagod
2006 decemberében jelent meg.
A csapat története a mai könnyűzenei élet hőskorába nyúlik
vissza, s a korra jellemző lendülettel indult, hiszen a kilencvenes évek elején
- az éppen megszületett profi zeneipar mellett - fontos szerepet játszottak az
olyan független zenekarok, mint a Variola, mely kis klubokban, kocsmákban
fellépve járta be az országot, többek között az akkor még szintén kezdő
zenekarnak számító Tankcsapdával, vagy éppen a PUF-fal, a Kispállal vagy a
Sexepillel közösen játszva.
A többiekkel szemben az áttörés végül nem sikerült a
Variolának, így lassan háttérbe szorult,
s az egykori tagok külön-külön folytatták a zenélést olyan zenekarokban mint a
Heaven Street Seven, Beri Ary és a Pillangók, Nevergreen, Ferenczi György és a
Herfli Davidson, Palermo Boogie Gang, FreshFabrik, Sun City, Amber Smith, és
így tovább.
2005-ben azonban - két alapító, Gajda Ferenc és Hímer István
vezetésével - újra összeállt a csapat, méghozzá - talán a sors iróniája - nem
több vagy ambíciózusabb céllal annál, mint amit kezdet kezdetén sikerült
elérni, hiszen a profi iparban eltöltött évek után jól esik ismét (a még
létező) kis klubokban fellépni, elvárások és követelmények nélkül, szabadon
zenélni. Igazi jutalomjáték tehát a Variola újjáalakulása a zenészeknek, most
megjelent Sötét a csillagod című albumuk pedig a zenekar életművének
összefoglalója, hiszen a két új dal, a Forró hullám és a Vesztes mellett nyolc
régen megszületett, de ki még sosem adott számot hallhatunk a lemezen.
A Sötét a csillagod egyben korlenyomat is: a füstös klubok,
az átmulatott éjszakák, elmúlt vagy tán sosem volt szerelmek, gyűrött kis képek
emléke, s annak ellenére, hogy az album egy konkrét generáció történetét mondja
el, a dalok olyan témákat és érzéseket mutatnak be zenébe és szavakba öntve,
melyek sosem vesztenek aktualitásukból. Így nemcsak az egykori
koncertlátogatók, barátok számára érték a Variola lemezének megjelenése, hanem
bárkinek, aki valaha is "kizökkent a világból", akinek égették már
"a félelem hideg könnyei az arcát", vagy aki érezte már úgy maga
körül szétnézve: "a békegalambok keserű vérét isszuk".
Kapcsolódó weboldalak:
Kapcsolódó weboldalak:
