Az öt egykori VHK tagot
soraiban tudó Vágtázó Életerő azért jött létre, hogy kilenc év után újra a
Földre hozza a VHK örök lángokban fürdő zenéjét. A Vágtázó Halottkémek
bemutatására időt szánni talán nem is érdemes, annál fontosabb azt kiemelni,
hogy az 1975-ben létrejött, 2000-ben feloszlott, majd idén Vágtázó Életerő
néven újra működő alkotóközösségnek van mondanivalója a 21. század emberének,
fiatalságának is. Grandpierre Attila, az együttes énekese így mutatja be a
régi-új zenekart, és az újjáalakulás óta megszerzett élményeket:
"A mai fogyasztói
társadalom a túlvilági, lelki és szellemi élet és a földi, testi létezés
közötti határt nagyon alacsonyan szabja meg, a béka egy bizonyos testrésze
alatt körülbelül. Ez azt jelenti, hogy kényszeréletet él az ember. Minél
alacsonyabban szabják meg azt a határt, annál jobban, annál több embernek
szüksége van rá, hogy beleszagoljon, milyen az élet valójában, igazából. (...)
A Vágtázó Életerő a földi világ, evilág és a túlvilág közötti határt nem a béka
feneke alá teszi, hanem az egek magasába röpíti, így lesz a tetszhalott
kényszer-életből teljes erejű, emberhez méltó élet. Az élet sokkal több, és
sokkal fontosabb, mint amit a modern világ szemellenzői között látni lehet
belőle. Kaput nyitunk a sorsszerű teljességben fürdő életre.
Mi azért zenélünk, hogy ezt
megmutassuk, és belepillantsunk abba, hogy az élet eredeti magassága mit jelent
a számunkra, mert a túlvilág és a földi világ egy és ugyanazon világnak két
része, amely ráadásul szerves, egységes egészet alkot. A földi világ és az
úgynevezett túlvilág valójában a Mindenséget alkotja, benne minden
sorszerűséggel, amit érdemes átélni, és azért érdemes élni, hogy ezt a
sorsszerűséget megértsük és megvalósítsuk. A fogyasztói világban papírvékonyak
a hétköznapok, kiüresednek az ünnepek, kifakul, elfonnyad az ember. Megtöltjük
ezt a világot a legnemesebb túlvilági erővel.
Az a Vágtázó Életerő zenekar
lényege, hogy mi társak vagyunk abban, hogy mi kutatjuk az életben rejlő
sorsszerűséget. Valami világrengető, egetverő, felfedezetlen titok lappang az
élet sorsszerűségében, és mi a társainkkal ebben a világrengetésben vagyunk
társak. Kutatjuk a Világegyetemben rejlő olyan varázserőt, amiről egyszerűen az
embernek az a benyomása, hogy ez maga a végső bizonyosság, és valami olyan
törvényszerűség tud a varázserőben megjelenni, ami a mai világban teljesen
szokatlan és váratlanul ér még olyan edzett harcosokat is, hogyha mondhatom
így, mint amilyenek mi vagyunk.
Mert mi a világ végső
bizonyosságainak kutatócsoportja vagyunk. Barátságunk ereje világítja meg az
utat az életre szóló élmények minden valóságnál valóságosabb ereje felé.
Rengetjük a világot, úgy, hogy még teljesebb csodaerővel töltődik fel. Társak
vagyunk a végső világvarázslat, élet és a halál túlvilági egységének
felkutatásában, az emberiség gyönyörű jövőjének megálmodásában. Minket is
meglep és óriási érzéseket szabadít fel az, ami velünk történik, mert ami
velünk történik, az sorsszerűen történik, mert ez a zenekar, a Vágtázó Életerő
a sorsszerűség zenekara, ennek van értelme, nem is akármilyen."
A felállás:
Grandpierre Attila – ének
Németh László Fritz –
szólógitár
Balatoni Boli Endre – üstdobok
Mestyán Ádám – basszusgitár
Molnár Lujó – szólógitár
Szabó Kristóf - dobok
